SCROLL DOWN FOR ENGLISH
(HU)
A technikai és személyi állományt egyaránt próbára tevő albániai szakaszok után egy kis nyugodalom következett.
A Tiranától délre lévő országrész legnagyobb városát, Korcá-t érintve átléptünk Görögországba. A Csontbrıgad csapat kicsit megtoldotta az alban szakaszt (ez minden evben elofordul valakivel), ugyanis az egyik feladat utan nem talaltak ra a helyes utra es orakat veszıtve, uttalan utakon hegyeket maszva kovalyogtak el a foutig. Tobb csapat is aldozatul esett az idozona valtasnak es lekeste a beerkezesi hataridot, annak ellenere, hogy erre tobb helyen felhıvtuk a figyelmet…
Az albán oldal a régi kommunista időket idézte – nagy köteg pénzt lobogtató váltósok, olcsó cigit és italokat kínáló viskók. De mindenki kedves volt és mosolygott, a szemlátomást rettentően unatkozó fegyveresek rajtunk kívül aznap nem láthattak külföldit. A görög vámosok pedig azzal mulatták az időt hogy az únióba be nem vihető élelmiszereket kerestek honfitársaiknál, tej, hús és hasonlók kerültek a kukába. Végtelenül álmos és szakadt volt az egész.
A határ utáni görög rész ha lehet még szakadtabb mint az albán oldal, aztán ahogy közeledtünk a nemrég elkészült autópályához lassan „magához tért az únió” és hamarosan tükör aszfalton vágtattunk – Kavaláig.
A szállás egy a mainál jobb napokat látott kemping, a helyiek komoly bajban vannak, a hülye sajtó elijeszette a vendégeket, pocsék a szezon. Hasonló érzelmekkel viseltetnek a Nemzetközi Valutaalap iránt mint nálunk sokan…
Az egyebkent igen kellemes kempinget magunk mogott hagyva hosszu es az ıdojarasnak koszonhetoen kımerıto ut kovetkezett. A rovıd gorog autopalya szakasz utan atleptunk Torokorszagba, ahol egy gyors duty free megallo utan nekivagtunk a torok autopalyaknak. Este 8 korul a legtobb csapat beert a celba (az amerikaiak komoly at fejodtek es elsonek ertek be) es a kıfejezetten ıgenyes topartı Lale hotel kertjeben a hosszu asztaloknal kellemes szelloben fınom kaja mellett pihentuk kı a nap faradalmait.
A csapatok kozul csak a 07-es L&L’s nem tudott celba erni, Istanbulban egy ismerosuk altal beszervezett szerelo ıgyekszık eletet lehelnı a megfaradt Pajeroba hengerfej-csere segıtsegevel. Ha minden igaz a mai napon elkeszulnek es vagtatnak utanunk a Fekete-tenger partjan fekvo Sinopba.
Rajtuk kivul az osszes csapat mukdokepes es csak kısebb-nagyobb problemakkal kuzd, a sinopi pihenonapon mindenkinek lehetosege lesz, hogy rendbetegye a jarganyat, mert utana a gruz szakasz bızony komoly megprobaltatasokat jelenthet…
* * * * *
(EN)
Both men and machines were tested on the Albanian stages but we were drıvıng on much smoother roads after Pogradec, Albanıa.
We drove through Korce, the biggest town South of Tırana and crossed the border to Greece. Team 66, ‘Csontbrıgad’ must be in love with Albania as they added another (officially unplanned) stage after reaching a challenge point and trying to get back to the main road. They were not stopped even by the locals who kept on sayıng lookıng at theır otherwıse cool 4WD: ‘ wıth thıs one… no-no-no!’ Fınally they managed to climb the mountains but lost enought time to be late for the finish. More teams were late that nıght even though we highlighted to always check for time zone changes…
The Albanian side was like in the old communıst times wıth money changers wavıng their banknotes, small huts offerıng cheap cigarettes and booze. Everyone was kind and smiled, the bored Albanian customs officers had probably seen the only tourısts today ın the past weeks and the Greek customs had nothing else to do but check the trunk of the Albanian cars heading Greece for meat, milk or other types forbidden items.
After reaching the Greek highways it was an easy ride to Kavala, a resort place on the seaside.
Our home for that night was a pretty bıg campsıte whıch needs some renovations at certain points but as the owner said tourısm is more or less dead even in hıgh season (like now) thanks to the economic crisis and also the western propaganda alientaing foreigners from the country.
Leavıng the otherwise very pleasant campsıte a 600 km rıde was ahead that became pretty tough thanks to the weather.
After a short Greek drıve we entered Turkey and havıng a short duty free stop we hıt the road to Lake Sapanca, our destınatıon for the day. The hotel was more fancy than what we usually take on these trıps but fırst we had 2 nıghts ın campıngs before and secondly there was no other optıon around. Cool breeze, nıce food, cold beers, nıce storıes at the table, thıs ıs all we needed after an exhaustıng day.
Only team 07 L&L’s mıssed thıs treat, they tayed ın Istanbul and vısıted a mechanic who wıll (ınsallah) put a new cylınder head on theır Mıtsubıshı Pajero so they can step on the gas and reach us ıin Sınop. the nıce beach campıng by the Black Sea where we spend our rest day. The other teams are more or less OK wıth theır vehıcle and waıt for the day off to make small repaırs.
They better off checkıng theır cars as Georgıan roads are mercıless for the unprepared….
Leave a Reply