Caucasian Challenge

Fel a hegyekbe! / Up to the mountains!

SCROLL DOWN FOR ENGLISH!

(HU)

Batumit magunk mögött hagyva nekivágtunk Adzsária pompás zöld heyeinek, majd egy hágó megmászása után két lehetőség között választhattak a csapatok: elindulnak a Borjomi-Khargauli nemzeti park felé, ahol csodálatos környezetben újabb hágót megmászva közelitik meg Kutaisit, vagy kerülővel ugyan, de hegymászás nélkül támadnak kelet felől. Természetesen a csapatok jórésze a nehéz terep ellenére is előbbit választotta és a kutaisi hotelben az útvonal és a táj iránt lelkendező  csapatokat találtunk.

Tomi problémája: a nemzeti park sziklás terepe eltörte a rúgostagot / Tomi's problem: the rocky terrain of the national park broke his spring


Papucstól a kekszig: kisbolt a hágón / From flip-flops to bisquits: little shop on the pass

Holtfáradtan ugyan, de elfogyasztottuk jól megérdemelt és tengernyi vacsoránkat, majd lélekben készültünk a másnapi újabb hegyi szakaszra.

Másnap reggel szereztünk egy új hűtőt az immár Istanbul óta hűtőviz melegedési problémákkal küzdő és csak a nyomunkban járó L&L’s csapatnak, motorosunk pedig sikeresen meghegeszttette a nemzeti parkban eltört hátsó rugós tagot, és dolgunk végeztével nekiláttunk az etapnak.

A Kutaisi – Jvari út nem okozott fejtörést a jó minőségű aszfalt út miatt, Jvari fölött sokan megnézték a világ legmagasabb beton völgyzáró gátját, majd szépen másztunk fel a Magas-Kaukázus hegyei felé.


A világ legmagasabb beton völgyzáró gátja / The World's highest concrete water dam

Az előző napok esői után az idő jóra, sőt csodálatosra fordult, így a két utolsó nap hegyi szakaszai igazán nagy élményt adtak mindenkinek. A fülig poros brigádok viszonylag korán befutottak az Észak-Svaneti régióban található mestiai szálláshelyre, ahol a tavalyi megabuli helyszinén, a vendégház melletti kocsmában kóstolhattak bele a svaneti konyha remekeibe és persze a helyi csacsát is tesztelni kellett. Akiben még volt erő, átment a folyó másik oldalán épp zajló világzenei fesztiválra… igazán szürreális élmény ezen a helyen. Nem meglepő módon a brigád jó része ismét négykor került ágyba, hétkor pedig kelni kellett, hiszen komoly offroad szakasz várt a csapatokra, 10-12 órás hegymenettel.

Egy kiadós reggeli után – vendéglátóink nem fukarkodnak errefelé az élelemadaggal – útra keltünk, az pedig külön megható volt milyen kedvességgel fogadtak és búcsúztattak minket. Köszönjük szépen újra, Tea Kakhiani!


Rögtönzött ebéd a kedvenc kisboltunk előtt / A quick lunch next to our favourtite roadside shop

A Zsigulis Beerteam csapat sokak szerint megőrült, az itiner javaslata ellenére keresztül vágtak árkon-bokron, tökön-paszulyon, olyan helyeken, ahol a helyiek is csak fogták a fejüket és félreérthetetlen módon adták tudtukra: “ne menjetek ezzel az autóval arra”. Ennek ellenére ma megint egy hibátlan feladatlapot adtak le. Komoly társaság, megszállott versenyszellemmel, jelenleg ők vezetik a versenyt.


A Zagor-hágónál (2650 m) / Near the Zagor pass (2650 m)

Motoros Tomi hegesztése is kiválónak bizonyul, rendithetetlenül falja a kilométereket hallatlan lelkesedéssel.

A kimeritő szakasz után lassan érkeznek be a csapatok Ambrolauriba, Racha régió egyik nagyobb városába – hegyes-völgyes ez is, híres borvidék, innen származik Sztálin kedves vörösbora is.


Arek az Awanturnik csapatból a Khvanchkarával / Arek from Team Awanturnik with a Khvanchkara

Holnap végre tiszta nap, és kultúr program, megyünk Tbiliszibe, az egyik legizgalmasabb fővárosba, ahol eddig jártunk.

(EN)

Leaving Batumi behind, we headed the beautiful green mountains of Adjaria and after climbing up and down a mountain pass we had 2 choices: we head the Borjomi-Kharagauli National Park (on challenging rocky paths) and climb another pass or take a big detour but drive on – more or less – asphalt to Kutaisi.

Obviously most of the teams decided to take the more difficult route and get fantastic vistas as a reward. The Park is really an amazing place between the mountains of the Lesser Caucasus. Everyone had a great story and was overwhelmed with the mountain experience.

We were dead tired again but had a great dinner of fantastic local dishes and went to sleep to get ready for the second mountain stage tomorrow.


Spamming a shop wall with CC stickers - somewhere en route

Next morning we got a new radiator for the L&L’s team who kept on following us and wanted to give up again but we convinced them  – again – not to do so. They had overheating problems all the way from Istanbul even though they spent a lot of money on mechanics.

Our biker man, Thomas got his broken spring welded in the morning so he was also ready for the road.


Nem gyakori a motoros arrafelé / Not too many bikers around


The Kutaisi – Jvari road was the warm up, an easy drive on good quality asphalt. Most of the teams had a look at the World’s highest concrete water dam near Jvari and started to slowly climb up to the higher Caucasus.

After the rain of the previous days the weather turned good, actually awesome, so we could see the amazing landscape in its true glory. Teams covered with dust finished the daily stage relatively early and showed up at the Ushba Guest House (or rather in the restaurant) from around 4 PM. Not much time needed to start tasting the fresh made Svaneti dishes and obviously the locally made and strong chacha.

Those who did not have enough for the day got to the other side of the river to listen to some bands of the world music festival held near a local hotel… pretty surreal experience at this place. Not surprisingly the majority of the people reached their bed at around 4AM. This wouldn’t have been a problem if the next day is not a serious mountain stage with 12-13 hours driving time.

After a filling breakfast (locals do take breakfast seriously) we said good bye to our hosts were ready to leave this wonderful little place. Thank you Mestia, than you Tea Kakhiani!

Az Ushba-csúcs Mestia felett (4700 m) / Mount Ushba near Mestia (4700 m)

Most of the people who met the Beer Team en route (frankly, most of us too) thought they’re completely crazy to hit that road with their 20+ Lada despite the road book saying do not try this with a 2WD vehicle. But they did and they kept on moving across streams, rocks, mud and whatever was in their way… they were local celebrities and had to pose for photo shooting with locals who also shaked their heads ‘don’t go there with your car’. The road is virtually not used by anyone, especially not small city cars.

Despite all this, they were at the finish 5 hours before the deadline and handed over a perfectly filled out day sheet.

After this exhausting stage the teams start filling up the hotel in Ambrolauri, the biggest town in Racha region. This is a fine hilly area with lots of vineyards, actually Stalin’s favourite wine, the Khvanchkara is produced here.

Another fine day tomorrow, nice weather expected and an easy drive to Tbilisi, one of the most exciting cities we’ve visited recently.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *