Ott hagytuk abba hogy pihenőnap a tengerparton, meg közel a beach-party.
Na az volt rendesen. Meggyőződhettünk több dologról. Leginkább arról hogy a vallási tradíciók (pl. Ramadan) értelmezése országonként igencsak eltérő lehet. Ezt ékesen bizonyította a kezdetben zordonnak tűnő Kávéfőző Néni spontán tűzugró performansza, valamint a korábban szintén visszafogott Mindenes Srác bemutató előadása a filléres műanyag székek hőértékéről. Elég az hozzá, hogy a kemping személyzete is rendesen fogyasztott a tábortűz mellett felbukkanó üvegekből és láthatóan nem voltak ehhez szokva, igy mindenkiből kijött a bizonyitási vágy, mint Tóniból, aki gimnazista korunban (néhány vodka után) meg akarta mutatni, hogy ő bizony át tud mászni az üvegszilánkokkal kidekorált strandkeritésen… bár a tüzifa még messze nem fogyott el, szépen olvasztottuk bele a múanyag székeket a homokba, “egyszerélünk” alapon.
A török és a magyar nép barátságát nem kellett ápolnunk, azzal minden sarkon szembesül az erre kóborló magyar.
Batumiig hátravolt még a tengerparti gyorsforgalmi szakasz, valamint a török grúz határ. Az előbbiről nincs mit mondani. Egy igazi mai török mérnöki megoldást láthattunk. Mintegy 600 kilométeres szakaszon feltöltötték a tenegerparti sávot kb. 100 méteres szélességben, és az így nyert területen kialakítottak egy kétszer két-, néhol háromsávos gyorsforgalmi utat. Ahol ez a domborzat miatt nem volt lehetséges ott tetszőlegesen váltakozik a tüneli-viyadügü kombináció. Döbbenetes mérnöki munka, mint ahogyan a törökországi dimenziók minden szempontból döbbenetesek.
Az amerikai csapatot az ág is húzza, de most ők is ágat játszanak és húzzák az angolokat. Miután a Texas Dream Team az elmúlt napokban az angol csapattal utazott, Charles úgy gondolta, hogy besegit azzal, hogy vezet egy kicsit, amig a többiek pihennek. Nem sokkal később sikerült nyolcvannal ráhajtania egy méretes betontömbre és leamortizálni az Austin Montego teljes első futóművet. Az utasoknak szerencsére nem lett baja, a Montegot Trabzonba trailerezték, ahol azon agyaltak, hogyan lehet lepapirozni, hogy kitöröljék a nyilvántartásból és elhagyhassák az országot. Ez szombat este lévén nem működött, a szerviz sem tudott mit mondani, miután ők is csak hétfőtől dolgoztak, igy a csapat egy része ott maradt, a 00-ás szervezői autó pedig felvette az amerikai csapatot + Gézát az RTL riporterét, valamint mindannyiuk cuccát és elindultak Grúzia felé a csordulásig megtömött Discoveryvel.
A török-grúz határ tulajdonképpen sima ügy. Szembesülés azzal hogy az értelmetlen tülekedés és a szervezetlenség még mindig -eddig csak dicsért- török barátaink alaptulajdonsága, valamint a grúzok vendégszeretetével. Tizenhétszer welcome in Georgia, három vállveregetés (újra) amiért tavaly voltam kétszer, valamint a varázsszó működése a vámvizsgálatnál. A dugig tömött Pajero hátsó ajtaja kitárul. Benne irgalmatlan kupleráj. A kérdő tekintetre csak ennyit bökött ki sofőrünk: “KEMPING”.
És hihetetlen de – ENNYI! Senki tovább semmit nem kérdez, percek alatt bent vagyunk Grúziában. Javasoljuk mindenkinek eme varázsszó használatát, akik nem akarnak 3 másodpercnél többet tölteni a vámon. Ez mindenhol bejön.
Batumiban minden rendben. Persze a lefoglalt szálláson senki nem tud semmit, ott tipródtak (jogosan) az ideges és fáradt csapatok, de mindössze tizenöt perc és egy helyi testvérpár önzetlen segitsége kellett a helyzet megoldásához. A később érkezőket már a kényelmes szállás fogadta. Szervezőként izzasztó feladat, de erre itt számítani kell. Lelkesen gyakorolják a vendéglátást az itteniek de rutin híján még sok a döccenő. A szálloda teraszáról igazán élettel teli volt a kilátás. Nagyon tetszett. Ha valaki kinézett szemből (kb. 2.5 méter) barátságosan köszöntünk. Otthonos hely na.
Kaja, pia zseniális, mindenki elégedett.
Leave a Reply