Bár a Kaukázus Rali két hét izgalom, kalad és buli, nem mehetünk el szó nékül amellett a tény mellett, hogy Európa háborúktól és ínségtől leginkább sújtott területein járunk. 
Úgy érezzük, hogy mindaz, amit a helyiektől kapunk, amiért évek múltán is jó szívvel gondolunk majd vissza erre az utazásra, viszonzást kiván. Nem csak felfedezzük a távoli és izgalmas tájakat, de igyekszünk megismerni a helyi emberek életét és (mert megtehetjük) lehetőségeinkhez mérten segíteni azoknak, akik rászorulnak. Nem azért, mert ezt bárki elvárja tőlünk, hanem azért, mert így tartjuk helyesnek.
A karitatív programban való részvétel nem kötelező, de mindenképpen helyesnek érezzük.
Támogasd a stepanakerti gyermekotthont!
Ezzel az intézménnyel először az interneten találkoztunk és úgy terveztük, hogy meg tudjuk látogatni a felmérő túra során. Sokat beszélgettünk az intézmény igazgatójával és egy helyi segélyszervezet képviselőjével és úgy döntöttünk, hogy őket választjuk a 2009-es Kaukázus Rali karitatív programja kedvezményezettjének . 

Ez az intézmény több tucat gyereket nevel szűkös körülmények között. Bár az állam igyekszik támogatni őket, messze nincsenek ideális viszonyok. Jellemzően 4 és 17 év közötti gyermekek laknak itt (bár a látogatásunk alatt került oda egy alig pár hetes csecsemő is). Olyan gyerekek, akiket szüleik anyagi vagy egyéb társaladmi/személyes okok miatt hagytak magukra, esetleg börtönben vannak.
Tisztában vagyunk azzal, hogy sosem tudjuk pótolni a szüleiket, de ha az életkörülményeiket egy kicsit is javítani tudjuk azáltal, hogy támogatjuk az "otthonukat", már megérte.
Az intézménnyel történő egyeztetés után készítünk egy listát azokról a tárgyakról, amelyekre leginkább szükségük lenne, és ezt június végéig megosztjuk a résztvevőkkel. Bizunk benne, hogy minden csapat a maga lehetőségeihez képest csatlakozik a kezdeményezéshez.