Bár a Kaukázus Rali két hét izgalom, kalad és buli, nem mehetünk el szó nékül amellett a tény mellett, hogy Európa háborúktól és ínségtől leginkább sújtott területein járunk. 
Úgy érezzük, hogy mindaz, amit a helyiektől kapunk, amiért évek múltán is jó szívvel gondolunk majd vissza erre az utazásra, viszonzást kiván. Nem csak felfedezzük a távoli és izgalmas tájakat, de igyekszünk megismerni a helyi emberek életét és (mert megtehetjük) lehetőségeinkhez mérten segíteni azoknak, akik rászorulnak. Nem azért, mert ezt bárki elvárja tőlünk, hanem azért, mert így tartjuk helyesnek.
2009-ben a stepanakerti gyerekotthont támogattuk, ahol összesen 30, 2 és 14 év közötti gyereket nevelnek bentlakásos rendszerben. Reméljük, hogy adományainkkal sikerült örömet okozni a kis lakóknak és megkönnyiteni a nevelők munkáját.
2010-ben hasonló intézményeket fogunk felkeresni, elsősorban az ún. “senki földjén” (az Örményország, Karabah és Azerbajdzsán között elterülő túzszüneti zóna területén), ahol a mai napig elképesztő körülmények között élnek a háború után visszatért lakók.
Az idei karitativ programot a konkrét intézméynt és a céljainkat 2010. junius végén hirdetjük meg.
Bizunk benne, hogy minden csapat a maga lehetőségeihez képest csatlakozik a kezdeményezéshez, de várjuk a futamon kivüli magánszemélyek és szervezetek segitségét is.
A stepanakerti gyerekotthon 2009-es látogatásunkkor


Magyar
English 







