English
Magyar
A szervezők számára már az első napokban kiderült, hogy remek kis csapat jött össze és nem fogunk unatkozni a 17 nap alatt. Nem csalódtunk. Őszintén szólva a tavalyi futam is remekül sikerült, de az idei rali (köszönhetően nektek) talán még erősebb nyomot hagyott az általunk meglátogatott helyeken, a helyiekben és – bizunk benne – mindannyiunk életében. Fantasztikus 2,5 hét volt, amire szerintem mindig emlékezni fogunk. Nem hiszem, hogy lesz még egy alkalom, amikor 30 ember átalszik egy 6,2-es földrengést és senki nem vesz észre semmit az egészből 
Szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki ott volt, hogy jelenlétével hozzájárult ahhoz, hogy a kaland teljesebb legyen, mert mindenki hozzátett valamit a futamhoz.
Köszönjük
-a Quart csapatnak, hogy nem adták fel és végignyomták a versenyt (és nem törték össze jobban sem magukat, sem a verdájukat),
- a Roncsbrigád (Moszkvics) csapatnak, hogy megmutatták: üres csomagtartóval és nulla felkészüléssel is előre lehet jutni,
- a Samara csapatnak, hogy megmutatták, 3 hetes ismeretség után is csapatot lehet alkotni és végigcsinálni a futamot úgy, hogy nem öljük meg a másikat (Timinek külön köszönjük, hogy Kapanban nem mészárolta le Kalasnyikovval a fél mezőnyt),
- a Triboli csapatnak (Thomas és Waltraud), akik megmutatták, hogy nincs lehetetlen és a kétkerék meghajtású Kübelwagennel megmásztak minden elképzelhető helyet időt és energiát nem kimélve,
- a 01-es Pace carnak, akik elképesztő topográfiai ismeretüket felhasználva megtalálták a Kaukázus egyetlen mocsarát 2600 méter magasan a Zagor hágónál és le is tesztelték a Pajeroval,
- a Texas Dream Teamnek, hogy első nap tökrevágták a Cherokeet, igy mindenütt vendégeskedhettek egy kicsit, és még csak meg sem ölték magukat első túrájukon (Alice-nek dicséretére legyen mondva a sevan tavi hátraszaltó, Charlesnak pedig Sztálin szülőháza előtt bemutatott aszfaltlefejelős produkció),
- a G’Roby csapatnak, akik szó nélkül türték, hogy használjuk mobil lakásukat és annak felszerelési tárgyait, mert itt-ott hiányos volt a felszerelésünk,
- a Lada csapatnak, akikre mindig lehetett számitani valahol az út mentén, ha az ember hátra maradt, hiszen mindig volt náluk pár üveg szesz, emellett nem hagyták éhen halni az érintett országok szerelőit sem,
- lengyel barátainknak, akik megmutatták nekünk, hogyan kell elpusztitani egy üveg vodkát (valamint 2 rendőrt) 5 perc alatt,
- a hajmeresztő mutatványokat bemutató Extreme Trifle csapatnak, akik Istanbultól Jerevánig szórakoztattak minket nem mindennapi produkcióikkal (igen, ők tényleg ennyire hülyék és mindig ilyenek),
- valamint csapaton kivül Gábornak a fenséges sevan-tavi paprikás csirkét és a tank tetején főzött csirkét és a médiamegjelenéseket, Gézának pedig azt, hogy rendületlenül rögzitett és forgatott és mindig megtaláta a legjobb alkalmat, hogy képünkbe nyomta a kameráját és felvegye a meztelen igazságot…
Köszönjük mindenkinek (és itt tolmácsolnám az intézmény vezetőinek köszönet nyilvánitását is), hogy részt vett a karitativ munkában és sok ezer kilométeren keresztül cipelte magával az ajándékokat a karabahi gyerekotthonnak.
Ha jól tudom, Géza anyaga a szeptember 26-i Fókusz Plusz adásában lesz megtekinthető, az anyagot később szintén feltesszük a honlapra.
